LOVAGI HOSSZÚKARD

hosszúkard a középkorban elterjedt párbaj- és csatafegyver volt, sőt a Reneszánszban közkedvelt "úri sport"-nak számított a használata. Ez a kard, amit ma lovagi kardnak, fattyúkardnak vagy másfélkezes kardnak is neveznek, egy 90 cm-es pengehosszúságú fegyver, egyenes pengével, két éllel, keresztvassal és véggombal. Átlagosan 1,4 kg súllyal bír, súlypontja közel van a keresztvashoz.

 

Fontos kihangsúlyozni, hogy a lovagi vívás nem azonos a filmeken látható vívással. Az elsődleges cél az ellenfél legyőzése a lehető leggyorsabb és legegyszerűbb módon. Nálunk nem Jedi lovagok tanulnak és nem is Hegylakók. A szikrázó kardcsattogtatást meghagyjuk a filmsztároknak. A filmeken a látványos koreográfia a legfontosabb, ezért az ott látható vívás legtöbbször csak nagy vonalakban hasonlít a valóságos vívásra. Egy középkori lovag legnagyobb értéke a kardja volt, amit óvott, vigyázott. A legelső dolog amit a kezdőknek meg kell tanulnia, hogy a kard éle a másik kard élével sohasem találkozik direkt módon.

 

Az oktatás során a tanulók elsajátítják az alapvető állásokat, lépéseket, vágásokat, majd később az ezekkel végrehajtott technikákat, kombinációkat, a védések és támadások rendszerét. Megismerkednek a német és az olasz iskola tanításaival. A hosszúkard harcművészete a kardérzékről, a gyorsaságról, a tempóról, a távolságról és a mozdulatok harmóniájáról szól, és nem a fizikai erőre épít. Ennek ellenére egy általános erőnlét és állóképesség szükséges az elsajátításához és műveléséhez. Ugyanakkor megfelelő szellemi érettség is szükségeltetik, hiszen ha nem is igazi fegyverekkel gyakorolunk, de a gyakorló kard is fegyver, és mint olyan, veszélyforrás.

 

A hosszúkard mesterei a 14. századtól a 17. század végéig könyvek, kéziratok illetve kódexek formájában, képekben és szövegesen örökítették meg vívótudásukat, vagy ahogy ők nevezték, a lovagi szabadvívás művészetét és ezek alapján próbáljuk rekonstruálni a harcművészet elemeit:

- Hanko Döbringer: Liechtenauer vívókönyve, 1389

- Fiore Dei Liberi vívókönyve, 1409

- Goliath kézirat, cca. 1500

- Paulus Hector Mair és Joachim Meyer: A Lovagi Szabadvívás Alapos leírása, 1570

 

Fontos szempont, hogy a kezdőknek az alap felszerelés ne legyen anyagilag megterhelő, ugyanakkor a vívás alapjait biztonságosan el lehessen vele sajátítani. Így legfontosabb felszerelésünk a fa gyakorlókard és a párnázott ütőkard, ami kiválóan alkalmas ütések, technikák és egyes menetek gyakorlásához, illetve ez utóbbi eszközzel gyakorolhatjuk a szabadvívást. A tanulók ruházata egyszerű sportruházat, sportcipő és kötelezően egy megfelelő kesztyű. Ez lehet hagyományos vívókesztyű, de egy egyszerű pár száz forintos bőr munkavédelmi vagy hegesztő kesztyű is.

 

Edzéseket indítunk Salgótarján és vonzáskörzete térségében.

Ha felkeltettük az érdeklődésedet és elmúltál 14 éves, jelentkezz!
Az edzések ingyenesek, csak a megfelelő felszerelésre és lelkesedésre van szükség.
A gyakorló fegyvereket biztosítjuk.

 

Jelentkezés és további felvilágosítás: hosszukard kukac nspace pont hu